Gyerünk, üljünk fel a nosztalgiavonatra! Ugye, hogy nekünk mennyivel jobb volt a gyerekkorunk?

– Te, Judit! A hajszárítót bepakoltad?

Elvigyelek? Nem. De. Nem. De. Nem. Vagy mégis? Nem - a történet röviden. De azért inkább olvasd el hosszan is ezt a párbeszédet. Tanulságos lesz, ígérem.

....az én vékony törzsem is kihízza majd a lánykérget, ahogy belőle is asszonyháncsot forgácsol már a kor....

A kötözött sonka már két napja elkészült, a hűtőben várta, hogy megszegjék. A tormát ő maga reszelte hozzá, a kezéből még most is párolgott a zöldség csípős aromája, bármennyit is sikálta szappannal, nem tudta leáztatni a szagot.

Ebben a szövegben megtalálható a rák ellenszere, egy Trump-teória, hangyászsünök költöznek az ólba, történik egy biciklibaleset és az egészet pár deci pisi és némi szerelem itatja át.

Kihívtam a kártevőirtókat... avagy Bogyó és Babóca beköltözik.

A gimnazista osztály betódult a szerelvény középső traktusának egyik ajtaján és addig nyomakodtak, amíg az utolsó gyerek is be nem tuszakolta magát a reggeli csúcsban amúgy is tömött metrókocsiba.

Anya járt a tökéletes világban, de mégis hazajött onnan. Mi hiányozhatott neki?

Ez itt egy olyan napi hír, ami görbetükröt mutat a fogyasztói társadalomnak. Figyelem, a cikket NEM kínai gyerekmunkások írták.