Van, ami nem

Gyerünk, üljünk fel a nosztalgiavonatra! Ugye, hogy nekünk mennyivel jobb volt a gyerekkorunk?

    A pirosat, ne a kéket, veszekszik veled a fiad, a pszichológiai kutatások szerint, azért ingerült, mert túl sokat hagyod tévézni. De nyári szünet van, neked pedig van munkahelyed, és évi harminc nap szabid, szóval teszel dolgokat, amikre nem vagy büszke. Mindegy, hogy a Netflixet vagy a Disney-t kapcsolod be, a vége mindenképp agresszív viselkedés, mármint a te részedről, a gyerekeknél ugyanezt hisztinek nevezik. Még mindig nem érti, hogy a piros frissít, szóval be kell érnie a kékkel. De miért frissít? – jön a kérdés. Fogalmad sincs, ezért azt mondod, azért, hogy utána gyorsabban működjön. Mintha a fénysebességgel hasító internet szolgáltatás, bármikor is lassú lenne. Te emlékszel még a betárcsázós netre.

Mi az a tárcsázós net? – hangzik az újabb kérdés. Már bánod, hogy belementél a témába, de azért elmondod, hogy a te gyerekkorodban csak a szomszéd Krisztinek volt számítógépe, és szombat délutánonként megengedte, hogy egy órán át virtuális ládákat tologass ki egy labirintusból, színes golyókat pukkantgass egy nyíllal, vagy almákat kergess egy pixel kígyóval.

Amíg arra vártál, hogy a vezetékes telefonvonalon keresztül, csigatempóban letöltődjön egy új játék, addig Krisztivel pont a végére értetek egy Ki nevet a végén? partinak. A fiad nem kérdezi meg, mi az a Ki nevet a végén?, ettől megnyugszol, de nehezményezi, hogy az a fránya piros még mindig "homokórázik".

A kék is jó, azon van fent az Oroszlánkirály, győzködöd a gyereket. Neked még VHS-sen volt meg, annyiszor megnézted, hogy elkopott a szalag, komplett jelenetek tűntek el egy szemcsés, akadozó fekete lyukban, de nem bántad, mert amúgy is olyan sokszor láttad már, hogy kívülről fújtad a szöveget.

A kéken ott a Toy Story is, egytől az ötödik filmig, ez még kazettán se volt meg neked, pedig az első részt kérted tízéves korodban karácsonyra, de télikabátot kaptál helyette.

Nahát! A Balu kapitány is elérhető. Anno a vasárnap délutáni, három rajzfilmből álló Disney matiné során adták a köztévén. Egész héten a vasárnapot vártad, hogy megkapd a heti félórás rajzfilm adagodat. Te kis függő! A köztes időben a barátaiddal játszottál offline, vagy ad absurdum, elfoglaltad magad egyedül is.

A falnak magyarázol, mert a fiad nem figyel rád. Megnyílt a képernyőn a kék streaming platform és százával jelentek meg rajta a színes kockák, mind-mind másik műsort kínálva.

A generációkutatók szerint a mai fiataloknak az baja, hogy minden elérhető számukra, nem a lehetőségek, hanem az érdeklődés határozza meg a választásaikat. A bőség zavara dönti őket identitásválságba. És a fiad most komoly válságban van, mert túl sok alternatívát kínáltál neki, látszik az arcán a növekvő feszültség, amiért gyorsan döntenie kellene. Mert, ha néhány másodperccel később indítjuk el a műsort, amire végül rábök majd, akkor azalatt a pár szekundum alatt lemarad valamiről. A XXI. század úgy szocializálta, hogy muszáj rohannia. Sietni kell a leckével, mert este van, futni kell a busz után, mert elkésik az iskolából, az edzésről, az orvosi időpontról, kapkodni kell a házimunkával, mert csak akkor marad idő mozira, süti sütésre, legózásra.

Te nem emlékszel arra, hogy gyerekkorodban siettél volna, mintha akkoriban nem fénysebességgel, hanem csigatempóban telt volna az idő.

A fiad a távirányítót kéri, nem adod, kapaszkodsz a kis fekete hengerbe, ami a jelent képviseli, de te csak a múltat adnád oda szívesen a gyerekednek.

Kinyomod a tévét. Öltözz, biciklizünk egyet. A gyerek úgy lefagy, mint a Netflix frissítés idején. De sötét van kint, találja meg a hangját. Nem baj, van a biciklin lámpa. Még a te sárga Mountain Bike-odon is volt annak idején. Mert azért van, ami nem változik.