Melyik jobb?

Ilyen egy rendhagyó magyar óra egy rendhagyó tanárral.

Tipikus Kollár Mónika húzás, hogy a témázáró idején is késik.

Mögöttem Ákos lecsúszik a széken, hátradöntött fejjel pihen, aztán pár perc elteltével az orrsövényferdüléses horkolása jelzi, hogy tényleg bealudt. Matyi már röhögve húzza is elő a filcet a tolltartójából, és mire Mónikánk tíz perc csúszással megérkezik, Ákos megkapja a lúzer feliratot a bamba marha fejére.

Kollár szőke haja pont olyan kócos kontyba van csavarva a fején, amilyenbe én is szoktam tekerni zuhanyzás előtt, és a sminkje pont úgy van szétkenődve, ahogy az enyém szokott zuhanyzás után.

– Jó reggelt – motyogja.

Ez már a hetedik óra, de Kollárnak addig tart a reggel, amíg este fel nem mászik a színpadra. Valami impró társulatban játszik.

– Emese – szólít meg, és a kezembe adja a dolgozat kupacot. Elveszek egyet, a többit továbbadom.

Mire a padsor végére eljut a csomag, Kollár már keresztbe tett lábbal ül, és a telefonját nyomogatja. Pofátlanság. Nekünk óra elején be kell tennünk a mobilunkat egy dobozba az ajtó mellett.

Ránézek a lapra, csak egy oldalas, ami fura, a feladat pedig összehasonlító verselemzés. Aztán feltűnik a kérdés a két vers felett és kikerekedik a szemem. Minél többekhez jut el a papír, annál hangosabb lesz a pusmogás. Tanárnőnk reakciója a zajra, hogy lábat cserél, most a bal van felül. Idegesítő, hogy bele van zombulva a telefonjába, még idegesítőbb, hogy ettől úgy érzem magam, ahogy gondolom a szüleim szokták, amikor engem figyelnek mobilozás közben. Kollárral nem tudjuk felvenni a szemkontaktust, szóval egymást nézzük értetlenül.

Végül Kinga gyűjti össze a bátorságát.

– Tanárnő, mit jelent az, hogy melyik vers jobb? Milyen szempontból?

– Csak egy szempont van – veti oda Kollár anélkül, hogy felnézne.

Beletörődve, hogy több segítséget nem kapunk, mind nekiállunk a dolgozatnak. Bámulom a verseket és felettük a kérdést: Melyik vers jobb?

Kinga épp felemeli a papírt, így meglátom a dolgozatát, nekiállt elemezni a műveket a szokásos elvárások szerint, írók élete, történelmi kor, téma, verselés.

Panni, a padtársam csak a második vers címét írja a lapra, aztán hátradől. Ő elkészült. Eszembe jut az óra, amikor Kollár felolvasta a műveket, a második vers közben elsírta magát. A halálról szól, és tényleg szép. Egy kicsit nekem is könnyes lett a szemem. Zakkant a nő, de teljes átéléssel tud felolvasni, az biztos.

Hátralesek, Ákos még mindig horkol, de valamikor felébredhetett, mert válaszként az ő lapján is ott termett a második vers címe. Amennyire dekódolni tudom a macskakaparását, azt írta alá, hogy azért jobb, mert a Tanárnő sírt, amikor elszavalta.

Kollár szívat minket, erre a kérdésre nincs jó válasz.

Egyértelműen a második vers áll hozzá közelebb, azt kellene beírnom, de nekem az első vers is tetszett. Nem szeretek sírni, az elsőt jobb érzés volt hallgatni, azon mosolyogtam. Szóval beírom ezt. Az első vers mosolyát.

Kollár beszedi a dolgozatot, rápillant minden papírra, egyet félretesz, majd egy másikat átfutva nevetésben tör ki. Ahogy lóbálja a lapot, látom, hogy nem az enyém.

– "Mindkettő unalmas, de a második jobb, mert az rövidebb" – olvassa a szöveget a papírról. – Gratulálok Matyi, elgondolkodtál a versekhez kapcsolódó érzéseiden. Emese is ötöst kap. A többiek a jövő héten megismétlik a dolgozatot.

Kinga, aki két oldalt írt tele verselemzéssel, a padhoz csapja a tollát, Kollár pedig a fejét csóválva lép ki a teremből a csengőszóval egy időben.