Gyalog

Elvigyelek? Nem. De. Nem. De. Nem. Vagy mégis? Nem - a történet röviden. De azért inkább olvasd el hosszan is ezt a párbeszédet. Tanulságos lesz, ígérem.

– Elvigyelek?

– Nem kell, köszönöm.

– Akkor hogy mész?

– Gyalog.

– De elviszlek.

– Tényleg nem kell.

– A többiek is autóval mennek. Két kilométer!

– Nincs messze.

– Autóval nem is. Pattanj be!

– Nem akarok.

– Minek sétálnál, ha van fuvarod?

– Mert egészséges.

– De szmog van.

– Igen, a sok autó miatt.

– Na! Az enyém hibrid.

– A hibrid is benz.. Mindegy, hagyjuk.

– Akkor ne vigyelek el?

– Már tudod a választ.

– Pedig új kocsi, még szalon-illata van. Szagold meg!

– Jó illata van.

– Jól is néz ki, nem?

– Tényleg menő autó, jó vétel volt. Gratulálok hozzá!

– Akkor jössz?

– Nem.

– De azt mondtad, tetszik a kocsi.

– Azt is mondtam, hogy sétálni egészséges.

– Most mi van? Haldokolsz, hogy sportolnod kell?

– Igen. Lehet, hogy haldoklom. Lehet, hogy te is haldokolsz. Minden magyar haldoklik, akinek a napi mozgásmennyisége annyi, hogy a lakás ajtótól elsétál a kocsi ajtóig. Mindjárt beülünk az étterembe, beburkoljuk a rántott húst a négy személyes tálon, amire valójában hat embernek való adagot pakoltak, ráisszuk a sört, meg a még egy sört és a még egy sört, te meg a zéró kólát, mert vezetsz. De a világ legnagyobb humbugja, hogy a zéró kóla egészségesebb, mert az édesítőszer étvágyfokozó és végül többet eszel, mint amúgy zabálnál, utána leöblítjük az egészet egy olyan kávéval, amibe hat kanál cukrot szórtunk, aztán beülünk az autódba tovább haldokolni. Aztán tényleg meghalunk, szívinfarktusban. Itt van szemben az étterem, innen látom a mellette lévő templom tornyát. Süt a nap, kellemes az idő, szóval sétálok oda is, meg vissza is. Mondom, mielőtt felajánlod, hogy visszafelé is elhozol.

– Értem. Akkor ez egy végleges nem?

– Már öt nemmel ezelőtt is végleges volt.

– Most azt várod, hogy azt mondjam, én is sétálok veled, mi?

– Sétálsz velem?

– Dehogy!

– Akkor az étteremben találkozunk.