Évgyűrűk

....az én vékony törzsem is kihízza majd a lánykérget, ahogy belőle is asszonyháncsot forgácsol már a kor....

Próbálom megszámolni az évgyűrűit,

évszakonként rakódik rá

egy újabb és újabb ellipszis,

épp körbeérik a derekát,

excentrikus barázdák futnak

a szeme köré, a színe

még olyan, mint az enyém,

csak formára más már,

az én vékony törzsem is,

kihízza majd a lánykérget, ahogy

belőle is asszonyháncsot

forgácsol már a kor, szinte látom

az osztódószövetek

mocorgását a combjaiban,

ahogy tágítják a teret

a nadrágszárban,

a súlyát köbméterben mérik,

így mondja, így nevet ki

minden gyűrűt, ellipszist, barázdát,

hepehupát és kitüremkedést,

nem aggódik, nem mutatja,

kemény fából faragták.

Pedig minden év lefűrészel

az idejéből még egy elkorhadt ágat,

és már csak akkor virágzik ki, ha látja,

hogy rajtam nőnek az új hajtások,

ha a lombom minden tavasszal kisarjad,

almapiros, baracksárga, szilvakék, mert

a domb napos oldalán színesebb a nyár,

az ő loboncában már az ősz a szép.

Próbálom megszámolni az évgyűrűit,

itt születtünk, a harmincadik körben,

én, mint gyermek, ő, mint anya,

milyen határozott, kedves vonal ez,

ennek mentén nevelt ki engem,

ennek mentén magasodott fölém,

irigyek, sérelmek, csalódások ellen,

mindig felülhettem egy ágára,

hogy ne szúrják a talpam a tüskék.

Egyre mélyebbre hajlítja

törzsét a föld vonzása,

már régen a fejére nőttem,

sokáig nem tudtam, hogy

a kemény fát is el lehet

hajlítani, ha eleget gőzöli az idő,

ezért van, hogy már csak

darabonként, óvatosan hagyja

lefejteni magáról a málló kérget, és

csak olyankor látszik, hogy az ereiben

milyen sűrűn folyik még az élet.

Próbálom elképzelni az évgyűrűit,

amelyek botanikailag csak

olyan klímán alakulnak ki,

ahol vannak évszakok,

ahol a virágzást, mindig

követi hervadás,

ez a körforgás vési a köralakba

a megszámlálható éveket, de

minden, amit magunkból mutatunk,

a gyökér, a törzs, az ág, a lomb,

mintha a gyerekünk rajzolta volna,

elmaszatolódott, színes ákombákom

egy anyák napi képen,

csak amikor majd

lehullunk, kiszáradunk és kidőlünk,

akkor válik láthatóvá, hogy

a kérgen belül milyen

páratlan mintát faragott belénk

az anyatermészet.