Checklist

– Te, Judit! A hajszárítót bepakoltad?

– Persze, itt van a farzsebemben. Na és te, a papucsod elraktad?

– Még tíz éve, amikor Máltára utaztunk. Füldugó?

– A pilóta most mondta be.

– Mit?

– Ha nem hallottad, akkor van füldugó. Hát a telefontöltő?

– Az nem kell. Feltalálták a dörzselektromosságot. Ha a műanyag fésűvel elég ideig vakarjuk a fejünket, utána nem csak megrázzuk egymást, meg a hajunk száll szerteszét, hanem áramot is termelünk. Jegyezd meg: elektrosztatikus töltés! Ez az! Pont így kell dörgölni a fejed a szemüveged szárával, meglátod, mindjárt feltölt a telefonod.

– Szóval otthon hagytuk a töltőt. Hah, nyertem!

Tényleg nyert. A nászutunk óta ez a kedvenc játékunk. Aki hamarabb jön rá, mit felejtettünk el becsomagolni, az döntheti el, hova utazunk legközelebb. A játék része, hogy minél lehetetlenebb módon válaszoljunk a kérdésekre, hogy a másik ne tudhassa biztosan a választ.

Tavaly például a Tisza-tónál jártunk, amikor megkérdeztem Juditot, hol van a fürdőnadrágom, azt felelte, a kilencorrlyukú sárkány elrabolta és addig nem engedi szabadon, amíg cserébe meg nem kapja a király fejét. Azt hittem viccel, de tényleg a kiskörei kínai áruházban találtunk új fürdőnadrágot és négy darab gyűrött Mátyás királyt adtunk érte. Tehát idén én döntöttem el, hogy Görögországban nyaralunk.

Mondjuk pár éve a horvát határőr nyerte a játékot, amikor kérte Judit iratait. Kiderült, hogy játékos feleségem a másik táskájában hagyta az igazolványait. Bár a határ rendíthetetlen őre választhatott volna nekünk újabb úti célt, de elrontotta a mókát azzal, hogy inkább abban döntött, hova ne menjünk legközelebb. Azóta se jártunk az adrián.

– Hol szerzünk töltőt Korfun? – sápadt el Juditom.

– Nem kellene végre írnunk egy rendes csomagolólistát?

Erre nekem nyúlt meg az arcom.

– Akkor mégis hogyan döntenénk el, hova utazzunk?

– Majd mostantól – vonta meg a vállát Judit – a vitatkozós játékot játsszuk, mint a normális párok.