A legpirosabb betűs májusi vasárnap

A legpirosabb betűs májusi vasárnap - Anyák napja alkalmából.

Átlagosan százhatvannégy centi magasságú óriás, hatvanöt kiló puha márvány. Anya formájú könnycsepp, ami óvodai padsorok sarkában billeg, ő az ünneplőbe öltözött büszkeség, a hamis gyerekhangon cincogó áhítat. A legpirosabb betűs vasárnap.

Előfordulása szórványos, a Kárpát-medencében május első hétvégéjén áll sorba a virágüzletekben. Természetes élőhelye az út mentén, tyúkhálóra tekeredett lila orgona ága, gondozott kertekben barackfa virága.

Uniformisa naptárlapok piros betűivel hímzett bűvész köpeny. Kalapjából hálásan csilingelve ugrik ki minden panaszosan nyögött "de anyu", kipihenve bújik elő minden átvirrasztott éjszaka, és a produkción vele nevetnek a lefertőtlenített sebek sírásai. Ő az a nap, akinek csettintésére a fehér rajzlapon a színes krikszkrakszból tulipán nő, és az apakezek segítségével szervírozott keserű kávé cukorszirupként löttyen a reggeli ásítás mintájú ágyneműre.

Kora több, mint egy hölgy bevallhatná, ókori görög szobrok között szokás kiállítani. Művészete időtálló, nem engedi, hogy leverje talapzatáról a digitalizmus bontógolyója. Még mindig ő az apropó a találkozásban, a kilométer az autóban, az illat a csokorban, az íz a húslevesben.

Ám van, hogy már csak remegés a fotóalbumot rendezgető kézben. Vakító hiányérzet, akit hunyorogva lapoznak át a naptárban. A kifakult ölelés a képen, temetői mészkővirág, a legfinomabb leves anyától tanult íze.

A "Mi lenne, ha…?" gyötrelme. Olyan gyerekek elhagyatottsága, akiknek a "szrtlk" szavából ellopták a magánhangzókat ismeretlen anya formájú könnycseppek, így kusza betűkből próbálják megtanulni a szeretetnyelvet. Nem csak ezen a vasárnapon.

Ő a férfiak irigységből barkácsolt morcossága is. Az apák napját kereső csapat hümmögése, amikor egy félreeső, szürke betűs napon meglelik, és az anyák lelkiismeret-furdalása, amiért minden évben elfelejtik, melyik teendőkkel teletömött fiókba gyömöszölték a talált tárgyat.

De most csitt! Szavaló gyerekek, bonbon árusok, csendesedjünk el. Látjátok? Anyák napja már virágosat álmodik. Egy évre megint elolvadt a világ, de a közepén még ott ül anya, és ott ülünk az ölében mi.